Ti meg mit kerestek itt?

Drága olvasóim (már ha akadnak ilyenek - remélem, igen!)!
Meghoztam a rég várt 2. részt, és ezentúl is minden héten szerdától péntekig igyekszem közzétenni egy részt. Bár még mindig nem a fiúk naplóit olvashatot, mégis, azt hiszem, nem lett rossz ez a rész sem. Kommenteljetek nyugodtan, és jó olvasást!
Mercy

* * *

Louis álmában zöldellő, végtelen mezőn járt. Néha egy-egy pillangó felröppent körülötte, és a fűben tanyázó bogarak érdeklődve fordultak utána. A fiú körbenézett. Nem messze tőle Harry, Niall és Zayn integettek neki. De hol van Liam? - kérdezte magától, ám választ nem kapott. Meggyorsította lépteit, de mielőtt elérte volna a barátait, sötét felhők burkolták be, és azonnal magukkal vitték.
- Ne! Nem akarom! Tegyél le, bármi vagy! - üvöltötte Louis, és ebben a pillanatban ezernyi apró darabra törött szét az álma.

- Haver! Lou! Én vagyok, Zayn! - rázta meg a vállát barátja. A srác felpillantott, és meglátta az aggodalmasan fölé hajoló Zaynt és Harry-t, valamint a kissé távolabb álló Niallt. Niall keserédes arccal figyelte Louis-t. Jó neki, gondolta. Niall bármennyire is próbálkozott, egy szemhunyásnyit se tudott aludni az éjjel ezek között a falak között. Egy börtön falai között, futott át az agyán, és az emeletes ágyakra, valamint a cellarácsra szegezte tekintetét.
- Niall, jól vagy? - nézett rá furán Harry.
- Még mindig nem tudom elhinni - motyogta Niall.
- Pedig el kéne! - kotyogott közbe Louis, miközben felkelt priccséről, és egy meglazult padlódeszka alatt kutakodott.
- Mondd, kedves haverom, mi a rákot csinálsz? - érdeklődött Zayn.
- Bizonyítékokat mutatok Niallnek - hangzott a válasz, és nemsokára egy So Hot magazin landolt Niall előtt a padlón.
- Ez meg mi az ördög? - érdeklődött Niall morogva.
- Ez, kérlek, az ok, ami miatt itt csücsülünk a dutyiban - vágta rá a fiú. - Amúgy negyedik oldal.
Niall kinyitotta a negyedik oldalnál, és olvasni kezdte a magazint.
Óriási botrány!
Zayn Malik, Harry Styles, Louis Tomlison és Niall Horan börtönbe került!
A leghíresebb brit-ír banda, a One Direction négy tagja november 6-ai koncertüket akarta megünnepelni egy bárban, nevezetesen a Pavlovi Reflex-ben.A fiúk nem kis alkoholmennyiséget dönthettek magukba, hisz talajrészeg állapotban próbáltak meg hazaautókázni (1. kép). Bár a dolog maga amúgy is büntetendő, Niall, Louis, Zayn és Harry legalább egy tucat embert gázoltak el aznap este, akik minden bizonnyal az új szórakozóhely nyitóbulijára indultak. Arról még nincs hír, hogy hány év...
- Elég! Nem olvasom tovább ezt a baromságot! - üvöltötte el magát Niall.
- Igen, szerintem se stimmel valami ebben a sztoriban - bólintott Harry. - Az oké, arra még emlékszem, hogy elmentünk bulizni egyet a Midnight Memories koncert sikerére, de hogy ittunk is! Ráadásul így is végeztük!
- Lehet, hogy tényleg ittunk, csak sokat, és kiesett minden - vetette fel Zayn, azzal a meglazult padlódeszka alatt kezdett keresgélni.
- Elárulnád, mit csinálsz ott? - érdeklődött Louis.
Zayn előrántott egy nagyobbfajta hátizsákot, és büszke vigyorral arcán körbemutatta.
- Neee! A túlélőhátizsák? Zayn, egy isten vagy! - vágott rá barátja hátára Louis.
Hirtelen cipőkopogás törte meg a csendet. Zayn gyorsan elrejtette a hátizsákot, még épp időben. A rács mögött ugyanis egy egyenruhás őr tűnt fel.
- Ebéd! - reccsent rájuk mogorván. A fiúk nem ellenkeztek, hisz a tegnap esti vacsora óta egy falatot sem ettek. Megvárták, míg az őr kinyitja a rácsot, aztán felsorakoztak mögötte, és indulhattak az ebédlőbe.
Odabenn hosszú asztalok álltak egymással párhuzamosan. Mindegyik asztal kapott egy vagy két számot, attól függően, hogy melyik cella "lakói" ülhetnek oda. Niall, Louis, Zayn és Harry helyet foglaltak a tízes asztalnál, ahol már piros tálcákon várta őket az ebéd. Louis rántott húsnak és sült krumplinak mondta volna első ránézésre, de - ahogy az iskolai menzán is - nem volt benne teljesen biztos.
- Hát, akkor jó étvágyat! - mondta undorodva Harry, és félve nekilátott az ebédnek.
- Remélem, már döglött - bökdöste meg félve villájával Zayn.
- Sajnos, nincs más választásunk - morogta Louis. Niall bólogatott.
- Ez van, meg kell enni - mondta.
A csonka One Direction nekilátott az ebédnek.
- Ez valami borzalom - nyögte Zayn, miközben megpróbálta elrágni a húst.
- Kőkemény! Szinte ehetetlen! - értett egyet Louis.
- Na ja, de legalább van mit enni - vont vállat Harry.
- Nincs duma az asztalnál! - kiáltotta el magát az egyik őr.
Az ebéd néma csendben folytatódott, csupán az evőeszközök csattogása hallatszódott.
Egyszer csak azonban egy összegyűrt papírszalvéta landolt Harry tálcáján. A fiú értetlenkedve széthajtotta, és egy sebtében odakapart kis üzit talált ott:
" Skacok, szerintem valaki direkt keresztbe akar tenni nekünk! Lou"
Zayn és Niall közelebb hajoltak a szalvétához, hogy el tudják olvasni.
" Ezt hogy érted, Lou? Zayn+Hazz+Niall"
" Úgy, hogy valaki miatt, aki nem kedvel minket, kerültünk ide."
- WTF?! - üvöltötte el magát Niall, az általa igen kedvelt betűkombinációt használva.
- Hogyan? - lépett hozzájuk egy őr, és szúrós szemmel vizslatni kezdte a felszólalót.
- Öh... hát, izéé... na, tudja... Welcome To Facebook! - nyögte ki Niall.
- Ki maga? A Facebook reklámozója?
- Ja neem. Csak az új jelmondatunk - segítette ki barátját Louis.
- Ja, mi már csak ilyen netfüggők vagyunk - tódította Harry.
Az őr morogva megrázta a fejét, aztán továbbment, hogy rákiabáljon egy másik, beszélgető emberekből álló asztalra.
- Azta! Vérmes kedvében van - motyogta Niall.
- Te csak fogd be a szád! Már úgyis kipécézett magának! - röhögött fel Louis.
Ezek után azonban nem eshetett több szó az ebédnél, hisz a mogorva börtönőr egyre többször pillantott feléjük egyre szűkebb szemekkel.

Ebéd után kaptak egy óra szabadidőt, amit az udvaron tölthettek el. A négy fiú, nem törődve a vizslató, gúnyos tekintetekkel, egyenesen az udvar legeldugottabb sarkába sietett, és ott telepedett le.
- Áh, nincs is jobb, mint egy meleg, novemberi délután - hasalt el Harry a földön.
- Hazz, én a helyedben nem feküdnék le oda. Ki tudja, mi rejtőzhet el a hajadban? - próbálta lazára venni a figurát Zayn.
Niall azonban felszipogott, és kézfejével az arcát törölgette.
- Mi az, haver? - ugrott oda Zayn.
- Semmi, csak... haza akarok menni! - fakadt ki Niall.
- Jaj, Ni! - pattant fel Harry. - Haza fogunk menni! Megígérem!
- Ni? Mióta vagyok Ni? - nézett rá fáradtan a srác.
- Úgy két másodperce - vágta rá Louis, mire Niall arcán apró mosoly suhant át.
- Jó fejek vagytok! - mondta, majd beleszagolt a levegőbe. - Oké, melyikőtök szaga beton-, cigi- és ír-szagú?
A fiúk elnevették magukat, Zayn pedig belebokszolt Niall vállába.
- Jó lesz, Niall, ne aggódj!
- Itt? A börtönben? - nézett furán. - Ööö, azt nem hinném...
- Hát, ha nem is lesz itt jó, feltaláljuk magunkat! Ott a túlélőtatyó! - emlékeztette Louis.
- Benne a mobilokkal meg a számítógéppel! - tódította Harry.
- Valamikor meg csak lesz tárgyaláls vagy szabadlábra helyezés! - igyekezett Niallbe lelket önteni Zayn is.
- Kösz, skacok! - mosolygott Niall.
- Ugyan, semmiség!
- Rabok, figyelem! - ordította el magát valaki.
Harry, Zayn, Louis és Niall érdeklődve közelebb mentek, és megláttak egy egyenruhás őrt. A rabok is kíváncsian néztek a férfira.
- Vége az udvarszünetnek! - közölte. Az emberek csalódott morgásban törtek ki. - Akiknek a cellaszámát felolvasom, az sorakozzon fel mögöttem, aki nem hallja, az Ed vezetésével visszatér a cellába!
A férfi egy mellette álló emberre bökött, mikor kiejtette az Ed nevet, majd gyűrött papírt vett elő, és fennhangon olvasni kezdte.
- Harminc, százhuszonöt, kettő, kilencvennégy, hatszáznegyven, tizenkilenc, ötvennyolc, tíz. Aki hallotta a számát, jöjjön ide!
A négy fiú egymásra nézett, és értetlen arccal az őrhöz sétáltak. Ott már mocorogva, félig-meddig összetákolt kettes sorokaban várakoztak a többiek.
- Kettes sorba fejlődj! - kiáltott a férfi. Gyors mozgolódás után mindenki elfoglalta a helyét. Louis és Zayn az őr mögé kerültek, utánuk pedig Harry és Niall következett. A menet megindult az épület egyik szárnyába.
- Öh, elnézést, most mi lesz? - érdeklődött Zayn némi aggódással a hangjában.
- Irány a nagyterem! - válaszolt az őr tömören.
- És ott?
- Kapnak két órát, hogy az előre bejelentkezett partnerekkel beszélgessenek.
Zayn érdeklődve fordult a többiek felé, és a "Liam" szót tátogta feléjük. Hazz megrázta a fejét, és a "Jeff" nevet tátogta vissza. Most Louis-on volt a fejcsóválás sora, és mogorva arccal tátogta, hogy "újságírók".
Mialatt a csonka 1D néma vitába bonyolódott, a rabok megérkeztek a terembe.
- Mindenki a cellaszámmal ellátott asztalhoz üljön le! - adott utasítást az őr, és arrébb lépett. Niall, Louis, Zayn és Harry némán helyet foglaltak a tízes asztalnál. Csak akkor pillantottak fel, mikor két sziluett árnyéka vetült az asztalra. A srácok felnéztek.
- Hát ti meg mit kerestek itt? - nézett a két alakra szinkronban a négy fiú.
- Nem. TI mit kerestek itt?

Egy megdöbbentő hír

- Jó napot kívánok, kedves nézőim! - harsogta az Esti Híradó műsorvezetője, Linda Gay. - Megdőlt a New York-i hidegrekord mínusz harminckét fokkal; a bolti tolvajokat még mindig nem sikerült elkapni; valamint egy döbbenetes hír miatt az újságárusok a hét folyamán magasabb összegeket zsebelhettek be, mint pályafutásuk alatt bármikor! Tom, a munkatársunk már ott is van az egyik bódénál. Igen, Tom? Hallgatunk!

A bemondó elhallgatott, és egy mikrofonos, fiatal férfit, valamint egy idősebb újságárust raktak teljes képernyőre.

- Jó estét, Linda, köszöntöm a nézőket! - szólt Tom. - Épp Mark McLarennel beszélgettünk, a Thompson street-i piac újságosával. Mondja, Mark, valóban olyan sok a vásárló?

- Igen, rengetegen voltak ma - bólintott Tom.

- És maga szerint tényleg az éves bevétel sokszorosát kereste ma meg?

- Hát, azt azért nem állítanám, de tény, hogy rengeteg újság kelt ma el, hisz mindenki kíváncsi a... botrányra.

- Köszönjük, Mark! Tom voltam, most visszaadom a szót Lindának!

* * *

Cindy morogva kapcsolta ki a készüléket. Vajon mi lehet a mai fő attrakció? Képtelen volt felfogni, szülei miért nem engedték le az újságoshoz, és miért nem engedték, hogy megvegye azt a nyamvadt újságot. Mi van benne, amiért nem engedték meg neki, hogy elolvassa? Morogva elfeküdt a One Directiont ábrázoló, fényképes paplanon, és felnézett a Niallt, Louist, Liamet, Harryt és Zaynt ábrázoló poszterre. Az öt srác mosolyba merevedő képe mindig megnyugtatta őt. Nem csoda, hogy tele volt velük a szobája! Cindy átfordult a másik oldalára, és ebben a pillanatban megcsörrent a mobilja. Ránézett a Directioner feliratú háttérképre, amin ezúttal egy hívó fél és annak száma is megjelent. Gyorsan felkapta a készüléket, és beleszólt:

- Halló? Mi az Rebecca? - Rebecca Cindy legjobb barátnője, egyben a (második) legnagyobb directioner az országban.

- Cindy, Cindy, úúú! - próbálkozott kinyögni valamit Rebecca.

- Mi van, Rebecca?

- Láttad a mai újságot?

- Nem, sajnos nem láttam - mérgelődött a lány.

- A címlapját se?

- Nem, a címlapját se.

- Uh, akkor... jó - könnyebbült meg kissé a lány a túlsó oldalon.

- Mi? Miért?

- Mert a One Direction... ú, el se mered hinni!

- Mi történt, Rebecca? Mondd már el! - követelte bosszúsan Cindy. A háttérből csapódás hallatszott.

- Figyi, megjött Muti meg Fati, úgyhogy húzok. Holnap megdumáljuk, cső!

Halk kattanás jelezte, hogy a vonal megszakadt. Cindy mérgesen odébb dobta a mobilját, és visszaheveredett előző testhelyzetébe. Miért nem tudhatja meg, mi áll az újságban? Mi van a Direction-ös srácokkal? Te jó ég, balesetet szenvedtek? A lány égett a vágytól, hogy kiderítse, mi történt, de sajnos ahhoz még huszonnégy órát várnia kell.

* * *

- Jesszus, anyu, te is láttad? - dobta le az aznapi újságot az étkezőasztalra Marianne.

- Mit, kicsim? - nézett fel Marianne édesanyja a kávéjából.

- Jaj, hát ezt!

Az édesanya fintorogva elolvasta a címlapon öles betűkkel szereplő szalagcímet, és félretette.
- Őszintén szólva nem lep meg - közölte vállrándítva. - Ez a hírességesdi teljesen betett nekik! Emlékszel, azzal a modellel is ez volt, aki drogozni kezdett. Meg azzal az Amy Winehouse-szal...
- Anya, ez azért más! - szakította félbe Marianne. - Ők a One Direction! Tök fiatalok még!
- Na és? Ez nem fiatalság kérdése. Bolondok voltak, és kész. Jobban tennéd, kicsikém, ha valamilyen másik banda után epednél, mint a Rolling Stones. Meg ott van az az aranyos szőke énekesnő... valami Swift... Tara? Vagy Tina?
- Az Taylor Swift, anyu - sóhajtott megtörten a lány. - De nem fér a fejembe, hogy miért kellett nekik
pez a botrány!
- Tudod, Marianne - húzta közelebb bizalmasan a lányához a székét a nő -, a sztárvilág nagyon egyszerűen működik. Mint a divat. Egy ideig mindenki veszi, hordja és imádja. Kis idő múlva azonban új cuccok jönnek, és a régiek hol tűnnek fel? Az újságok Top 10 legcikibb ruhák cikkjében.
Marianne elhallgatott. Tudta, hogy anyjának igaza van, mégsem merte bevallani magának. De mi történhetett, hogy ennyire... nagy dolgokba keveredtek? Márpedig az a kép az újságban igencsak valódi...
- Igazad lehet, anya! - bökte ki végül. - De annyira sajnálom őket! Zayn... Harry... Niall... Louis... tényleg, Liam hogyhogy nem került bele az ügybe?
- Biztos volt egy csöpp esze - vélekedett az édesanya némi iróniával a hangjában.
- Hm... az lehet... de, ááá, nem fér a fejembe, hogy...
- Nyugodj meg, kicsim! Tudod, mit? Egy kicsit felejtsd el azt a Directiont! Gyere, nézzünk egy filmet...
- One of us? - élénkült fel Marianne.
- Nem. Valami olyat, aminek köze sincs bármelyik sztárnak!
- Jóó... akkor... hm... Ilyen az élet?
- Remek! Akkor menjünk, tedd be!

* * *

- Ezt figyeld, ezt figyeld! - Tiara egy frissen szerzett So Hot magazint lóbált barátnője, Amy előtt.

- Nee! Ez a So Hot? AZ a So Hot? - nézett kigúvadt szemekkel Amy a lányra.

- Bizony ám! A Direction-ös So Hot!
Tiara büszkén és diadalittasan heveredett le Amy mellé a cukrászda egyik kanapéjára, és középre tette a szerzeményt.
- Na? Te tudod már a nagy hírt? - érdeklődött a lánytól.
- Mármint... ami a fiúkkal történt? Azt tudom. - bólogatott Amy.
- É' 'it 'ólsz 'o'á? - kérdezte Tiara, egy jókora csokitortaszelettel birkózva. Miután sikeresen lenyelte a süteményt, ismét megkérdezte: - És mit szólsz hozzá?
- Őszintén szólva meglepett. Igazán nem gondoltam volna róluk. Szegények olyan fiatalok voltak.
- Hát, azért valljuk be, elég durva, amit műveltek, nem?
- Na ja - értett egyet Amy, és ezúttal ő kapott be egy nagyobb szeletet. - 'e tu'od, é' sze'inte' ez a' e'ész... - tovább már nem folytathatta, hiszen a hatalmas falat útközben megakadt a torkán. Tiara rémülten ütögette barátnője hátát, míg a többi vendég, felfigyelve a fulladozásra, ilyedt arccal fordult felé.
- Azt hiszem, többet nem beszélek, míg süti van a számban - lihegte Amy, miután felülkerekedett a tortával vívott harcban.
- Nem baj, szivike - bólogatott Tiara. - Amúgy mit kezdtél el mondani nekem?
- Ja, hát hogy szerintem ez az egész olyan, mintha nem is ők lettek volna.
- Persze, hogy olyan! - értett egyet Amy-vel. - Hiszen nem kevés... úgymond józanságszabályozó pia volt bennük.
- Igen, de... ajj! - morogta a lány, és fellapozta a magazint. - Látod, itt is vannak a képek!
Tiara követte Amy ujját a fotóra, és nevetve megcsóválta a fejét.
- Látod, mondom én, hogy nem voltak túl jól!
- De hogy kerültek oda annyian? - futotta át a lány a cikket.
- Szerintem elég sokan vannak még kilenckor utcán. Pláne...
- Pláne? Igen? - szakította félbe pletykaéhesen Tiarát.
- Pláne, hogy aznap volt a 24 óra bár felavatása.
- Ja, tényleg! - révedt el Amy tekintete, majd a két üres süteményestányérra nétett. - Te, nem kéne fizetni, és hazamenni?

* * *

- Mondd csak, szívem, te ismered a One Directiont? - érdeklődött Anne újságíró fiújától, Andy-től az esti szokásos légyott előtt.
p
- Hogyne ismerném őket! Hisz róluk írtam cikket - válaszolt Andy türelmetlenül. - De miért is?
- Hát, tudod, ők a kedvenc bandám.
- És... ezt itt és most kell megvitassuk?
- Igen, hiszen tudod, hogy holnapra totál elfelejtem! - nézett bután a szőkeség. Andy felnevetett.
- Jó, rendben. De miért is érdekes, hogy ők a kedvenceid?
- Jaj, tücsköm, hiszen te lassan butább leszek, mint én! - vágta a srác fejéhez Anne a legdurvább sértést. - Hát mert te írtad a cikket!
- Ja, tényleg! - csapott a homlokára gúnyosan a fiú. - Hogy is felejthettem el?
- Szóval, szerinted tényleg igaz?
- Micsoda?
- Ajj, istenem, hát a cikk, amit írtál!
- Persze! Hetekig kutakodtam utána, míg végül végső elkeseredésemben felhívtam Nicket...
- Ki az a Nick? - szakította félbe nyávogva a lány.
- Nick a főnököm, cicám. De ez most nem lényeg. Szóval, felhívtam Nicket, aki azt mondta, pont két perce jött egy e-mail-je egy érdekes fotóval meg pár sor kiegészítéssel. Átküldte nekem, én megnéztem, és fogyasztható cikket körmöltem belőle.
- Ahaaa! - nevetett fel a szőkeség.
- Min röhögsz, cica? - sóhajtott Andy.
- Fogyasztható cikk. Ez milyen cuki kifejezés! Pedig meg sem esszük!
A srác átkarolta barátnőjét.
- Mindegy. Nem az eszedért szeretlek, az tuti! De szerinted is igaz a hír? Ha már itt tartunk...
- Háááát, szerintem igen. Végül is, fiatalok voltak, a fejükbe szállt a sztárság, ilyesmi. A legtöbb híres ember így végezte, vagy legalábbis, pár hétig visszhangos volt a negatív kritikától az újság miattuk.
Andy kigúvadt szemekkel nézett Anne-re, aki értetlenkedve fordult felé.
- Mi van? Rosszul áll a hajam?
- Nem, csak... meglepődtem, milyen okosat mondtál.
- Pedig nem az eszemért szeretsz - vigyorgott büszkén a lányzó.
- Akkor ezért ma este extra meglepi jár - mosolygott a fiú.
A párocska ezután összeborult, és a szomszédok egész éjjel az ágy nyikorgását hallgathatták.

* * *

- Liam, basszus, leszarom, érted? LESZAROM!!! - üvöltötte a telefonba egy frissen vasalt öltönyös, hátrasimított hajú férfi. - De hát a francot nem érdekli... nem, engem sem! Nem érdekel, hallod?! NEM! Nem érdekel, mit csináltak, ahogy az sem, hogy te nem voltál ott! Intézd el, oké? Intézd el! Franc tudja, hogyan, de most felemeled a formás seggedet, bemész oda, és ELINTÉZED! Világos voltam?
Azzal dühösen kikapcsolta a mobiltelefont, és ledobta az ágyra.
A One Direction segédmenedzsere nagyot sóhajtott. Főnöke, azaz a srácok menedzsere, azzal az instrukcióval hagyta itt (mielőtt kivette egy hónapos szabadságát), hogy ne csináljon semmit, húzódjon háttérbe, és a srácoknak se engedjen olyan sok koncertet. Erre tessék! A legnagyobb slamasztikában van, és ezt annak köszönheti, hogy ő maga meghúzódott a háttérben.
Ebben a pillanatban a telefon ismét megcsörrent. Jack nyúzottan pillantott a képernyőre, és elhúzta a száját. Jeff hívta, a menedzser. Emlegetett szamár, gondolta magában, és felvette a telefont.
- Igen? Itt Jack - szólt bele a készülékbe fáradtan.
- Jack, mondd, te NORMÁLIS VAGY?! - üvöltötte a telefonba Jeff. Jack eltartotta a füle mellől a mobilt.
- Nem én tehetek róla, Jeff! - próbálta megmagyarázni. - Én azt tettem, amit mondtál!
- Te idióta! Nem azt mondtam, hogy húzódj a háttérbe, és hagyd a fiúkat békén, hanem azt, hogy a fiúkkal EGYÜTT húzódjatok háttérbe! Istenem, ez agyrém! Egyszer az életben szabit veszek ki, és azonnal történik valami!

Jack korábbi fáradtsága és dühe eltűnt, ám helyére bűntudat költözött, miközben tovább hallgatta főnöke panaszáradatát.
- Egyszerűen képtelen vagyok felfogni! Nem értem, Jack! Ezek fiúk! Öt kissrác hozzád képest! Annyira azért téged sem gondoltalak hülyének, hogy őket ne tudd megnevelni! Istenem, hát nem érted? Nem a te karriered mehet tönkre! Nem is feltétlenül a fiúké! De, tudd meg, mindenért, ismétlem, MINDENÉRT engem fognak elővenni! Ezt akartad? Hm? EZT?
- Nem. Nem ezt akartam, Jeff, és nem is tehetek róla! Azt mondták, koncert után buliznak egy jót. Elengedtem őket. Ennyi. Nem én vagyok a hibás, hogy ennyire bolondok voltak, jó? Azt azért nem várhattad, hogy változzak vadászkutyává, és kövessem őket mindenhova!
- Jó, igazad van - sóhajtott nagyot Jeff. - Nem tehetsz róla. Ez tény. De könyörgöm, oldd meg valahogy! Ha nem sikerül, én leszek a hibás, nem érted? És ez így... hogy mondjam... baromira nem jó! Tedd meg nekem ezt, hogy legalább itt, Hawaiin nyugodtan tudjak aludni! Egy hónap múlva visszamegyek Londonba, és átveszem, jó?
- Rendben, Jeff. Megpróbálom rendbe tenni - ígérte Jack.
- Kösz, Jack. És ne kelljen csalódjak!
A vonal megszakadt. Jack az asztalra hajtotta a fejét, és véletlenül megnyomta a kis csengőt. Szőke titkárnő dugta be a fejét az ajtón.
- Hozhatok valamit, önnek, Jack? - érdeklődött kedvesen.
- Igen... egy kávé jólesne. Vagy tudja, mit? Egy üveg vodkát inkább!

* * *

- Hallom, igen jól sikerült az ügy. Láttam a címlapot.

- Megtisztelő, hogy így vélekedik, Főnök Úr.

- Szinte érzem az iróniát... de nem baj. Fő, hogy nemhiába herdáltam el a pénzt.

- Mindketten jól jártunk, nem igaz?

- Ó, dehogynem. És igen elégedett vagyok magával.

- Köszönöm. Nem volt nehéz egy meló. Hála főiskolai tanulmányaimnak, valamint a... khm... régi közelebbi kapcsolataimnak.

- Az alanyok már ott vannak?

- Igen. Holnap reggel intézkedem majd az áthelyezést illetően.

- Köszönöm.

- Ez a munkám. És tudja már, mit tervez?

- Tudom. És be is avatom magát. De nem itt és nem most. Majd máskor.

- Rendben van. Én ráérek.

- Reméltem. Holnap hívjon, mit sikerült egyeztetni az alanyok miatt.

- Hívni fogom.

- Várni fogom.

- Még valami munka esetleg?

- Nem, egyelőre nincs. Csak...

- Csak? Mi csak?

- Csak maradjon háttérben, míg az ügy elsimul.

- Ez természetes.

- De azért számítok további segítségére.

- Megfelelő pénzösszeg ellenében.

- Ami jár, az jár. Tudom jól.

- Öröm magával üzletelni.

- Öröm magával dolgozni.

- Nos, akkor... mára ennyi.

- Igen, ennyi.

- Akkor holnap intézkedjen!

- Feltétlenül...

Emlékek örvényében

Harry, Louis, Zayn és Niall börtönbe került! Az év sajtóhíre ez, ezrek és ezrek veszik a lapokat mindenfelé, hogy kiderítsék, miért. A négy fiú azonban nem adja magát olyan könnyen. Ki miatt kerültek börtönbe? Miért? Miért nem próbáltak kiszabadulni? Feloszlik a One Direction? Négyen jutottak börtönbe. Hányan távoznak? És mit csinál Liam egyedül? Egy biztos: mind az öt srác naplót ír, amelyből minden kiderül!