Egy megdöbbentő hír

- Jó napot kívánok, kedves nézőim! - harsogta az Esti Híradó műsorvezetője, Linda Gay. - Megdőlt a New York-i hidegrekord mínusz harminckét fokkal; a bolti tolvajokat még mindig nem sikerült elkapni; valamint egy döbbenetes hír miatt az újságárusok a hét folyamán magasabb összegeket zsebelhettek be, mint pályafutásuk alatt bármikor! Tom, a munkatársunk már ott is van az egyik bódénál. Igen, Tom? Hallgatunk!

A bemondó elhallgatott, és egy mikrofonos, fiatal férfit, valamint egy idősebb újságárust raktak teljes képernyőre.

- Jó estét, Linda, köszöntöm a nézőket! - szólt Tom. - Épp Mark McLarennel beszélgettünk, a Thompson street-i piac újságosával. Mondja, Mark, valóban olyan sok a vásárló?

- Igen, rengetegen voltak ma - bólintott Tom.

- És maga szerint tényleg az éves bevétel sokszorosát kereste ma meg?

- Hát, azt azért nem állítanám, de tény, hogy rengeteg újság kelt ma el, hisz mindenki kíváncsi a... botrányra.

- Köszönjük, Mark! Tom voltam, most visszaadom a szót Lindának!

* * *

Cindy morogva kapcsolta ki a készüléket. Vajon mi lehet a mai fő attrakció? Képtelen volt felfogni, szülei miért nem engedték le az újságoshoz, és miért nem engedték, hogy megvegye azt a nyamvadt újságot. Mi van benne, amiért nem engedték meg neki, hogy elolvassa? Morogva elfeküdt a One Directiont ábrázoló, fényképes paplanon, és felnézett a Niallt, Louist, Liamet, Harryt és Zaynt ábrázoló poszterre. Az öt srác mosolyba merevedő képe mindig megnyugtatta őt. Nem csoda, hogy tele volt velük a szobája! Cindy átfordult a másik oldalára, és ebben a pillanatban megcsörrent a mobilja. Ránézett a Directioner feliratú háttérképre, amin ezúttal egy hívó fél és annak száma is megjelent. Gyorsan felkapta a készüléket, és beleszólt:

- Halló? Mi az Rebecca? - Rebecca Cindy legjobb barátnője, egyben a (második) legnagyobb directioner az országban.

- Cindy, Cindy, úúú! - próbálkozott kinyögni valamit Rebecca.

- Mi van, Rebecca?

- Láttad a mai újságot?

- Nem, sajnos nem láttam - mérgelődött a lány.

- A címlapját se?

- Nem, a címlapját se.

- Uh, akkor... jó - könnyebbült meg kissé a lány a túlsó oldalon.

- Mi? Miért?

- Mert a One Direction... ú, el se mered hinni!

- Mi történt, Rebecca? Mondd már el! - követelte bosszúsan Cindy. A háttérből csapódás hallatszott.

- Figyi, megjött Muti meg Fati, úgyhogy húzok. Holnap megdumáljuk, cső!

Halk kattanás jelezte, hogy a vonal megszakadt. Cindy mérgesen odébb dobta a mobilját, és visszaheveredett előző testhelyzetébe. Miért nem tudhatja meg, mi áll az újságban? Mi van a Direction-ös srácokkal? Te jó ég, balesetet szenvedtek? A lány égett a vágytól, hogy kiderítse, mi történt, de sajnos ahhoz még huszonnégy órát várnia kell.

* * *

- Jesszus, anyu, te is láttad? - dobta le az aznapi újságot az étkezőasztalra Marianne.

- Mit, kicsim? - nézett fel Marianne édesanyja a kávéjából.

- Jaj, hát ezt!

Az édesanya fintorogva elolvasta a címlapon öles betűkkel szereplő szalagcímet, és félretette.
- Őszintén szólva nem lep meg - közölte vállrándítva. - Ez a hírességesdi teljesen betett nekik! Emlékszel, azzal a modellel is ez volt, aki drogozni kezdett. Meg azzal az Amy Winehouse-szal...
- Anya, ez azért más! - szakította félbe Marianne. - Ők a One Direction! Tök fiatalok még!
- Na és? Ez nem fiatalság kérdése. Bolondok voltak, és kész. Jobban tennéd, kicsikém, ha valamilyen másik banda után epednél, mint a Rolling Stones. Meg ott van az az aranyos szőke énekesnő... valami Swift... Tara? Vagy Tina?
- Az Taylor Swift, anyu - sóhajtott megtörten a lány. - De nem fér a fejembe, hogy miért kellett nekik
pez a botrány!
- Tudod, Marianne - húzta közelebb bizalmasan a lányához a székét a nő -, a sztárvilág nagyon egyszerűen működik. Mint a divat. Egy ideig mindenki veszi, hordja és imádja. Kis idő múlva azonban új cuccok jönnek, és a régiek hol tűnnek fel? Az újságok Top 10 legcikibb ruhák cikkjében.
Marianne elhallgatott. Tudta, hogy anyjának igaza van, mégsem merte bevallani magának. De mi történhetett, hogy ennyire... nagy dolgokba keveredtek? Márpedig az a kép az újságban igencsak valódi...
- Igazad lehet, anya! - bökte ki végül. - De annyira sajnálom őket! Zayn... Harry... Niall... Louis... tényleg, Liam hogyhogy nem került bele az ügybe?
- Biztos volt egy csöpp esze - vélekedett az édesanya némi iróniával a hangjában.
- Hm... az lehet... de, ááá, nem fér a fejembe, hogy...
- Nyugodj meg, kicsim! Tudod, mit? Egy kicsit felejtsd el azt a Directiont! Gyere, nézzünk egy filmet...
- One of us? - élénkült fel Marianne.
- Nem. Valami olyat, aminek köze sincs bármelyik sztárnak!
- Jóó... akkor... hm... Ilyen az élet?
- Remek! Akkor menjünk, tedd be!

* * *

- Ezt figyeld, ezt figyeld! - Tiara egy frissen szerzett So Hot magazint lóbált barátnője, Amy előtt.

- Nee! Ez a So Hot? AZ a So Hot? - nézett kigúvadt szemekkel Amy a lányra.

- Bizony ám! A Direction-ös So Hot!
Tiara büszkén és diadalittasan heveredett le Amy mellé a cukrászda egyik kanapéjára, és középre tette a szerzeményt.
- Na? Te tudod már a nagy hírt? - érdeklődött a lánytól.
- Mármint... ami a fiúkkal történt? Azt tudom. - bólogatott Amy.
- É' 'it 'ólsz 'o'á? - kérdezte Tiara, egy jókora csokitortaszelettel birkózva. Miután sikeresen lenyelte a süteményt, ismét megkérdezte: - És mit szólsz hozzá?
- Őszintén szólva meglepett. Igazán nem gondoltam volna róluk. Szegények olyan fiatalok voltak.
- Hát, azért valljuk be, elég durva, amit műveltek, nem?
- Na ja - értett egyet Amy, és ezúttal ő kapott be egy nagyobb szeletet. - 'e tu'od, é' sze'inte' ez a' e'ész... - tovább már nem folytathatta, hiszen a hatalmas falat útközben megakadt a torkán. Tiara rémülten ütögette barátnője hátát, míg a többi vendég, felfigyelve a fulladozásra, ilyedt arccal fordult felé.
- Azt hiszem, többet nem beszélek, míg süti van a számban - lihegte Amy, miután felülkerekedett a tortával vívott harcban.
- Nem baj, szivike - bólogatott Tiara. - Amúgy mit kezdtél el mondani nekem?
- Ja, hát hogy szerintem ez az egész olyan, mintha nem is ők lettek volna.
- Persze, hogy olyan! - értett egyet Amy-vel. - Hiszen nem kevés... úgymond józanságszabályozó pia volt bennük.
- Igen, de... ajj! - morogta a lány, és fellapozta a magazint. - Látod, itt is vannak a képek!
Tiara követte Amy ujját a fotóra, és nevetve megcsóválta a fejét.
- Látod, mondom én, hogy nem voltak túl jól!
- De hogy kerültek oda annyian? - futotta át a lány a cikket.
- Szerintem elég sokan vannak még kilenckor utcán. Pláne...
- Pláne? Igen? - szakította félbe pletykaéhesen Tiarát.
- Pláne, hogy aznap volt a 24 óra bár felavatása.
- Ja, tényleg! - révedt el Amy tekintete, majd a két üres süteményestányérra nétett. - Te, nem kéne fizetni, és hazamenni?

* * *

- Mondd csak, szívem, te ismered a One Directiont? - érdeklődött Anne újságíró fiújától, Andy-től az esti szokásos légyott előtt.
p
- Hogyne ismerném őket! Hisz róluk írtam cikket - válaszolt Andy türelmetlenül. - De miért is?
- Hát, tudod, ők a kedvenc bandám.
- És... ezt itt és most kell megvitassuk?
- Igen, hiszen tudod, hogy holnapra totál elfelejtem! - nézett bután a szőkeség. Andy felnevetett.
- Jó, rendben. De miért is érdekes, hogy ők a kedvenceid?
- Jaj, tücsköm, hiszen te lassan butább leszek, mint én! - vágta a srác fejéhez Anne a legdurvább sértést. - Hát mert te írtad a cikket!
- Ja, tényleg! - csapott a homlokára gúnyosan a fiú. - Hogy is felejthettem el?
- Szóval, szerinted tényleg igaz?
- Micsoda?
- Ajj, istenem, hát a cikk, amit írtál!
- Persze! Hetekig kutakodtam utána, míg végül végső elkeseredésemben felhívtam Nicket...
- Ki az a Nick? - szakította félbe nyávogva a lány.
- Nick a főnököm, cicám. De ez most nem lényeg. Szóval, felhívtam Nicket, aki azt mondta, pont két perce jött egy e-mail-je egy érdekes fotóval meg pár sor kiegészítéssel. Átküldte nekem, én megnéztem, és fogyasztható cikket körmöltem belőle.
- Ahaaa! - nevetett fel a szőkeség.
- Min röhögsz, cica? - sóhajtott Andy.
- Fogyasztható cikk. Ez milyen cuki kifejezés! Pedig meg sem esszük!
A srác átkarolta barátnőjét.
- Mindegy. Nem az eszedért szeretlek, az tuti! De szerinted is igaz a hír? Ha már itt tartunk...
- Háááát, szerintem igen. Végül is, fiatalok voltak, a fejükbe szállt a sztárság, ilyesmi. A legtöbb híres ember így végezte, vagy legalábbis, pár hétig visszhangos volt a negatív kritikától az újság miattuk.
Andy kigúvadt szemekkel nézett Anne-re, aki értetlenkedve fordult felé.
- Mi van? Rosszul áll a hajam?
- Nem, csak... meglepődtem, milyen okosat mondtál.
- Pedig nem az eszemért szeretsz - vigyorgott büszkén a lányzó.
- Akkor ezért ma este extra meglepi jár - mosolygott a fiú.
A párocska ezután összeborult, és a szomszédok egész éjjel az ágy nyikorgását hallgathatták.

* * *

- Liam, basszus, leszarom, érted? LESZAROM!!! - üvöltötte a telefonba egy frissen vasalt öltönyös, hátrasimított hajú férfi. - De hát a francot nem érdekli... nem, engem sem! Nem érdekel, hallod?! NEM! Nem érdekel, mit csináltak, ahogy az sem, hogy te nem voltál ott! Intézd el, oké? Intézd el! Franc tudja, hogyan, de most felemeled a formás seggedet, bemész oda, és ELINTÉZED! Világos voltam?
Azzal dühösen kikapcsolta a mobiltelefont, és ledobta az ágyra.
A One Direction segédmenedzsere nagyot sóhajtott. Főnöke, azaz a srácok menedzsere, azzal az instrukcióval hagyta itt (mielőtt kivette egy hónapos szabadságát), hogy ne csináljon semmit, húzódjon háttérbe, és a srácoknak se engedjen olyan sok koncertet. Erre tessék! A legnagyobb slamasztikában van, és ezt annak köszönheti, hogy ő maga meghúzódott a háttérben.
Ebben a pillanatban a telefon ismét megcsörrent. Jack nyúzottan pillantott a képernyőre, és elhúzta a száját. Jeff hívta, a menedzser. Emlegetett szamár, gondolta magában, és felvette a telefont.
- Igen? Itt Jack - szólt bele a készülékbe fáradtan.
- Jack, mondd, te NORMÁLIS VAGY?! - üvöltötte a telefonba Jeff. Jack eltartotta a füle mellől a mobilt.
- Nem én tehetek róla, Jeff! - próbálta megmagyarázni. - Én azt tettem, amit mondtál!
- Te idióta! Nem azt mondtam, hogy húzódj a háttérbe, és hagyd a fiúkat békén, hanem azt, hogy a fiúkkal EGYÜTT húzódjatok háttérbe! Istenem, ez agyrém! Egyszer az életben szabit veszek ki, és azonnal történik valami!

Jack korábbi fáradtsága és dühe eltűnt, ám helyére bűntudat költözött, miközben tovább hallgatta főnöke panaszáradatát.
- Egyszerűen képtelen vagyok felfogni! Nem értem, Jack! Ezek fiúk! Öt kissrác hozzád képest! Annyira azért téged sem gondoltalak hülyének, hogy őket ne tudd megnevelni! Istenem, hát nem érted? Nem a te karriered mehet tönkre! Nem is feltétlenül a fiúké! De, tudd meg, mindenért, ismétlem, MINDENÉRT engem fognak elővenni! Ezt akartad? Hm? EZT?
- Nem. Nem ezt akartam, Jeff, és nem is tehetek róla! Azt mondták, koncert után buliznak egy jót. Elengedtem őket. Ennyi. Nem én vagyok a hibás, hogy ennyire bolondok voltak, jó? Azt azért nem várhattad, hogy változzak vadászkutyává, és kövessem őket mindenhova!
- Jó, igazad van - sóhajtott nagyot Jeff. - Nem tehetsz róla. Ez tény. De könyörgöm, oldd meg valahogy! Ha nem sikerül, én leszek a hibás, nem érted? És ez így... hogy mondjam... baromira nem jó! Tedd meg nekem ezt, hogy legalább itt, Hawaiin nyugodtan tudjak aludni! Egy hónap múlva visszamegyek Londonba, és átveszem, jó?
- Rendben, Jeff. Megpróbálom rendbe tenni - ígérte Jack.
- Kösz, Jack. És ne kelljen csalódjak!
A vonal megszakadt. Jack az asztalra hajtotta a fejét, és véletlenül megnyomta a kis csengőt. Szőke titkárnő dugta be a fejét az ajtón.
- Hozhatok valamit, önnek, Jack? - érdeklődött kedvesen.
- Igen... egy kávé jólesne. Vagy tudja, mit? Egy üveg vodkát inkább!

* * *

- Hallom, igen jól sikerült az ügy. Láttam a címlapot.

- Megtisztelő, hogy így vélekedik, Főnök Úr.

- Szinte érzem az iróniát... de nem baj. Fő, hogy nemhiába herdáltam el a pénzt.

- Mindketten jól jártunk, nem igaz?

- Ó, dehogynem. És igen elégedett vagyok magával.

- Köszönöm. Nem volt nehéz egy meló. Hála főiskolai tanulmányaimnak, valamint a... khm... régi közelebbi kapcsolataimnak.

- Az alanyok már ott vannak?

- Igen. Holnap reggel intézkedem majd az áthelyezést illetően.

- Köszönöm.

- Ez a munkám. És tudja már, mit tervez?

- Tudom. És be is avatom magát. De nem itt és nem most. Majd máskor.

- Rendben van. Én ráérek.

- Reméltem. Holnap hívjon, mit sikerült egyeztetni az alanyok miatt.

- Hívni fogom.

- Várni fogom.

- Még valami munka esetleg?

- Nem, egyelőre nincs. Csak...

- Csak? Mi csak?

- Csak maradjon háttérben, míg az ügy elsimul.

- Ez természetes.

- De azért számítok további segítségére.

- Megfelelő pénzösszeg ellenében.

- Ami jár, az jár. Tudom jól.

- Öröm magával üzletelni.

- Öröm magával dolgozni.

- Nos, akkor... mára ennyi.

- Igen, ennyi.

- Akkor holnap intézkedjen!

- Feltétlenül...